A történtek után Caroline valóban lebetegedett, ezért aztán Wood doktor több alkalommal is ellátogatott a Thompson családhoz és megvizsgálta páciensét. Szerencsére Caroline betegsége nem bizonyult komolynak, de azért a doktor néhány hetes pihenést írt elő a számára. Ebben az időszakban Carolinnak sokat kellett ágyban feküdnie, és kedvenc időtöltéséről, a lovaglásról is le kellett mondania egy rövid időre.
– Nem akarsz visszavágni? Legyőztelek múltkor –
emlékeztette Caroline egy alkalommal Justint.
– Még nem épültél fel egészen. Egy vágta kimerítene –
vélte a kérdezett.
Caroline azóta az este óta, hogy járt Justin
szobájában, alig váltott néhány szót a fiúval. Nem akart még inkább
kiszolgáltatottá válni, ezért egy idő után összeszedte magát és még gondosabban
magába temette a valós érzéseit. Ehhez aztán az is nagyban hozzájárult, hogy
Lady Asher és fia, Albert egyre többször bukkantak fel és látogattak el
hozzájuk. Caroline igyekezett becsapni önmagát, és Albertben lassacskán már nem
egy törpét látott, hanem egy jó lehetőséget.
Kép forrása: Pixabay.com |
Justin egy kis bőröndöt vitt magával arra a néhány
napra, amelyet a messzi Atleeben, a Spencer családnál szándékozott tölteni.
Többször is megkérdezték tőle, hogy biztosan egyedül szeretne-e utazni, nincs-e
szüksége egy útitársra. Ő azonban egyedül akart menni. A hajnali vonattal
indult. John már a család autójánál várt rá, hogy kivigye őt a vasútállomásra.
Rajta kívül csak Lucy kelt fel, aki úgy köszönt el Justintól, mintha egy igazán
hosszú távollétre készült volna, nemcsak három naposra. Justin remélte, hogy ez
csupán a lány kedvességéből adódik, és nem valami rossz előhírnöke.
Korábban Justin még soha sem ült vonaton. Ez egy
merően új élmény volt számára és egyben azt is jelentette, hogy ő már egy
teljesen másik világ részese lett, mint amiben néhány hónappal azelőttig élt.
Az út legalább olyan különös élményként hatott rá, mint amikor először ült be a
Thompson család autójába. Caroline mulatságosnak tartotta, amikor Justin
megkapaszkodott az ülésben, mert váratlanul gyorsnak találta a tempót. Aztán
Justin hamar megszerette az autózást, John többször odaengedte a volán mögé.
Amikor a vonat befutott az atleeni állomásra, rengeteg
utas szállt le. Justinnak szinte lépkednie sem kellett, az emberáradat úgyis
sodorta őt magával. Alig tért magához, amikor azt vette észre, hogy valaki a
nyakába csimpaszkodik. Emma ölelte meg hátulról, mire ő megfordult és a
karjaiba zárta a lányt.
Lánya mögött hamarosan megjelent Mr. Spencer is.
– Hogy utazott? – kérdezte a férfi. – Átsuhant egy
örökkévalóságon. Hosszú az út idáig, különösen a kanyargó vasparipával.
– De a cél nagyon is vonzó volt – mosolyodott el
Justin.
Emma lelkesen körbevezette a házukban vőlegényét. A
régi épület már hosszú generációk óta a család tulajdonában állt. Ám a szobák
és a berendezések ízléses jómódúságot sugalltak. Emma egy kis szomorúsággal a
hangjában jelentette be:
– Sikerült alkalmas vevőt találnunk a házra. Már
majdnem mindent sikerült elrendeznünk, hogy nyugodt szívvel költözhessünk el.
Justin sejtette, hogy Emma számára nehéz lehet
elhagyni a kedves, szülői házat. Ezért ő maga is egy kissé bátortalanul merte
kimutatni az örömét. Számára viszont egyértelműen kedvező hír volt a ház
eladása. Azt ugyan már régóta eltervezték, hogy a korábbi nyári lakot alakítják
át állandó lakóházzá a fiatal házasok számára. Ám a Spencer család birtokának
eladása azt is jelentette, hogy Mr. Spencer és Fiona is szabadon Reachbe
költözhetnek.
– Hol van Mary? – kérdezte Justin, miután mindent
megbeszélték az egyre közelgő költözéssel kapcsolatban.
Emma megkereste a golden retrivert. A kutya bágyadtan
követte a szalonba gazdáját. Lassan sétált oda a vendéghez, majd letelepedett a
lába elé, és úgy élvezte, Justin simogatását.
– Csak nem beteg? – kérdezte Justin, hiszen
aggodalommal töltötte el a máskor mindig oly vidám Mary kedélyállapota.
– Nem, dehogy! – nevette el magát Emma. – Szerencsére
egészséges kismama – tette hozzá büszkén, miközben ő is simogatni kezdte a selymes
bundájú kutyust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése