Tizenkettedik fejezet - Édes vagy sós?

Caroline nem sokat járt a konyhában. Csak akkor lépett a személyzet térfelére, ha azt feltétlenül szükségesnek érezte. Ám ezúttal épp egy ilyen alkalom adódott.

Kép forrása: Dreamstime.com

– Lady Caroline – köszöntötte őt Mrs. Brown és Anna.

A vacsora finom illatai már a levegőben úsztak, ám Caroline úgy érezte még nem késő cselekedni.

– Miben segíthetünk, kisasszony? – kérdezte Mrs. Brown tisztelettudóan.

– Úgy tudom… – kezdte Caroline lassan és cinkosan pillantva a két nőre –, hogy Mr. Brooke nagyon szereti a sós ételeket. Mi lenne, ha a mai nap egy kicsit a kedvében járnánk?

– Nem sózhatom el az ételt csak úgy! – kiáltott fel Mrs. Brown, aki mindig kínosan ügyelt arra, hogy tökéletesen eltalálja az ízesítést. Ám ráérzett a kérésben rejlő hátsó szándékra.

– Elég, ha Mr. Brooke sósnak érzi a saját adagját. Akkor legalább kellemetlenül fogja érezni magát, amikor mi mindannyian megdicsérjük a főztjét, Mrs. Brown – kacsintott Caroline.

– Sajnos lehetetlen csak egyvalaki ételét túlságosan megsózni – jelentette ki Mrs. Brown, azzal jelentőségteljesen biccentett Caroline előtt, majd kisietett a konyhából valami egyszerű ürüggyel.

– Mrs. Brown nem kedveli az intrikákat – jegyezte meg Anna. – Nekem viszont van egy ajánlatom. Ha sós nem is lehet, mit szólna a túlságosan édeshez? A krémes desszertet ma mindenkinek külön-külön szolgáljuk fel. Egyszerűen az egyikbe sokkal több cukrot teszek, mint a többibe.

– Végre valaki, akiben megbízhatok – mosolyodott el Caroline. – Ha akarjuk meg lehet oldani a kérésemet, igaz? De azért maradjunk inkább a sónál. Azt hiszem, az hatásosabb. Ki hallott már sós krémesről?

– Értettem, kisasszony – mosolyodott el Anna is.

Habár Caroline egyébként is édesszájú volt, ezúttal különösen várta már a desszertet. Remélte, hogy minden a tervnek megfelelően fog alakulni, és Justin elé kerül a sós édesség. Ő maga élvezettel kanalazta a krémes finomságot, ám közben folyton kiszemelt áldozatát leste. Justin eleinte úgy tűnt, nem vesz észre semmi furcsát, vagy legalábbis nem mutatja. Amikor azonban egyre több vizet ivott, Caroline megkönnyebbült.

Kép forrása: Pixabay.com

– Ugye milyen finom a desszert, Justin? – tudakolta provokálóan.

– Igen, így igaz – bólintott a kérdezett, csakhogy Caroline ezzel a válasszal nem volt elégedett.

– Furcsa arcot vágsz, biztosan ízlik? – tettetett aggodalmára már az asztaltársaság összes tagja felfigyelt. – Ha nem esik jól, mondd csak meg! Természetesen nem kötelező elfogyasztanod!

Justin cseppet sem örült a hirtelen rá irányuló figyelemnek.

– Azt hiszem – kezdte, majd zavartan köhintett egyet és ismét belekortyolt a poharába –, egy kicsit sós.

– Sós! De hát ez édesség! – nevette el magát Caroline.

– Micsoda elképesztő gondolat – tette hozzá Robert.

– Ti mit gondoltok? Számotokra is sós Mrs. Brown desszertje? – fordult Caroline a többiekhez.

– Nem, nagyon finom – jegyezte meg Lady Elizabeth. – Nem értem, mire gondolsz, Justin.

– Bocsánat, de nekem most mennem kell – jelentette be Justin, és gyorsan kisietett az étkezőből.

– Furcsán kritizálja Mrs. Brown munkáját. Kérem, Mr. Jones legyen szíves, tájékoztassa Mrs. Brownt Mr. Brooke nemtetszéséről – intézte szavait Caroline a komornyikhoz, aki az ajtó mellett várakozva figyelt arra, hogy minden rendben menjen. – Természetesen tegye hozzá azt is, hogy mi többiek mindannyian meg voltunk elégedve az étellel és a desszerttel egyaránt. Mrs. Brown ma is, mint máskor, igencsak kitett önmagáért.

– Így lesz, kisasszony – biccentett Mr. Jones.

A történteket követő másnap Jutin elhatározta, hogy beszél Mrs. Browinnal a félreértésről. Az nem volt előtte teljesen világos, hogy Caroline vagy Robert mesterkedett ellene, de azt tudta, hogy valamelyik Thompson testvér jóvoltából részesült abban a megtiszteltetésben, hogy ő egyedül sós desszertet fogyasztott.

– Mrs. Brown, szeretnék valamit mondani – jelentette be, amikor leért a konyhába.

Szerencsére a szakácsnő éppen egyedül sürgölődött.

– Igen, Justin, mondjad csak!

Justin hálás volt Mrs. Brownnak, hiszen ő volt az egyetlen, aki továbbra is úgy viszonyult hozzá, mint korábban. Nem kezdte őt gúnyosan urazni és nem viselkedett túlságosan mesterkélten. Számára továbbra is egyszerűen Justin maradt.

– Tegnap arról értesült, hogy nekem nem ízlett az étel, vagyis a desszert, amit készített – vágott bele Justin. – Állítólag kifogásoltam a felkínált édességet, és azzal vádoltam, hogy túlságosan sós, ami mindenkit megmosolyogtatott és talán egy kicsit megbotránkoztatott. Pedig ez nem így van. Vagyis nem teljesen így igaz.

Justin nem akarta sem Caroline-t, sem pedig Robertet megvádolni az ellene irányuló csínnyel, így nem magyarázkodott tovább, hanem egy elnézéskéréssel zárta a mondandóját.

Mrs. Browin elgondolkodott, majd kissé rosszallóan megrázta a fejét és mintha azt mondta volna, hogy Caroline.

– Nem történt semmi – mosolyodott el aztán. – Megkínálhatlak valamivel? Amíg Anna ki tudja, hol lustálkodik, addig ráérünk egy kicsit nassolni.

Justin elfogadta a kínálást. Megkóstolta a húshoz készülő mártást és egy kis pogácsát. Aztán, amikor már menni készült, a konyhaajtóban szinte beleütközött Mr. Jonesba.

– Szeretnék valamit mondani – terelte egy kicsit arrébb Mr. Jones Justint. – Nem szokásom hallgatózni, hiszen nem szeretek rossz példát mutatni. De úgy adódott, hogy hallottam, miért jött Mrs. Brownhoz. Tegnap este nem adtam át neki Caroline kisasszony üzenetét. Véleményem szerint a kisasszony túlságosan átlátszó tervet eszelt ki és inkább saját magát járatta le, nem pedig önt, ahogy az a szándékában állt. Mrs. Brownt tehát feleslegesnek éreztem volna belekeverni ebbe az egész ostobaságba, ezért nem szóltam neki. Viszont örülök, hogy kötelességének érezte a bocsánatkérést és az eset tisztázását. Ez azt mutatja, hogy jó úton halad, Mr. Brooke!

Kép forrása: Pixabay.com

Justinnak jól estek Mr. Jones szavai, hiszen a férfi Mrs. Tannerrel együtt korábban elég sokat bírálta őt. Justin mégsem tudta biztosan, hogy tényleg a jó úton halad-e. Sokszor elbizonytalanodott. Néha úgy érezte, hogy neki mégiscsak az alsó szinten lenne a helye, és szolgálni köteles a nála magasabb rangúakat. Ha nem lett volna Emma, akinek érzései egyszerűek és őszinték voltak, akkor talán már ismét Peterrel látta volna el a teendőit.

Így azonban arra ösztönözte magát, hogy viselje el Caroline és Robert, és még ki tudja ki, lealacsonyító megjegyzéseit. Persze egyúttal meg is akarta nekik mutatni, hogy nem olyan buta és faragatlan, ahogyan azt hiszik.

Lady Johanson körbevezette őt a könyvtárban és sokszor ajánlott neki olvasmányokat. Elmondta, hogy miket érdemes elolvasnia egy olyan embernek, aki a művelt réteghez szeretne tartozni. Lord Thompson pedig szintén elmondta, hogy ő maga milyen szakkönyveket szokott forgatni, amikor valami hasznos információt szeretne megtudni a gazdálkodás és az üzleti élet területéről. Ráadásul Justinnak már nem kellett Mr. Jones újságjait elcsennie, hanem akár elsőként olvashatta a legfrissebb sajtót.

Kép forrása: Pixabay.com

Emmával folyamatosan leveleztek. Justin részletesen beszámolt a házban zajló eseményekről, és arról is, hogyan próbálják őt megleckéztetni a Thompson testvérek. Emma pedig szintén lelkesen írt. Rendezett sorai elmesélték, mi történik vele, a nővérével és az édesapjával és hogy már nagyon várja a karácsonyt. Valamelyik borítékban színes faleveleket küldött, amelyek jelezték számára az idő múlását, azt hogy a tarka őszt, miként váltja fel az egyre hidegebb idő.