Tizenhetedik fejezet - Az esküvő

Kép forrása: Dreamstime.com

Emma és Justin december közepére tűzték ki a házasságkötés napját. Nem szerettek volna nagy felhajtást, csak egy kis meghitt szertartást. Az esküvőre a közeli kápolnában került sor, ahol a menyasszonyon és a vőlegényen kívül csupán a szertartást levezető pap, az örömapa és a két tanú, Lord Thompson és Fiona vett részt. A fiatalok nagyon boldogok voltak, hogy végre hivatalosan is összekötötték az életüket. Örömükben a sértett érzelmű Thompson testvéreken kívül mindenki osztozni akart, ezért aztán Emmát és Justint egy meglepetés ünnepség fogadta, amint visszatértek a Thompson házba.

A fiatal párnak mindenki gratulált, majd közösen felvágták a háromszintes esküvői tortát, amin Mrs. Brown és Anne lelkesen dolgoztak. Este Emma és Justin elköszöntek a többiektől, és elindultak új otthonuk felé.

– Egy dolog még hátra van – mosolyodott el Justin, amikor leparkoltak autójukkal a ház előtt.

Justin kinyitotta a kocsi ajtaját Emma előtt, majd a kezét nyújtotta felesége felé.

– Át kell, hogy vigyelek a küszöbön.

Emma megfogta a felé nyújtott kezet, majd Justin könnyedén a karjába kapta és elindult vele a ház felé. Apró pelyhekben szemerkélni kezdett a hó, és amíg az autótól a ház teraszához értek, néhány tucat pihe megült Emma bársonyos hajában és apró gyémántokként csillogott. Justin angyalnak látta a mosolygó Emmát, és nem volt benne egészen biztos, hogy ami vele történik az tényleg valóság-e. Meg kellett csókolnia a lányt, hogy bizonyságot szerezhessen, nem álmodik.

Ez volt az első alkalom, hogy többé nem kellett szemérmesnek és titkolózónak lenniük, hanem bátran kimutathatták az érzéseiket. Teljesen egymásba gabalyodtak, megfeledkezve a külvilágról. Justin csak egy automatikus mozdulattal fordította el a kulcsot a zárban és lökte be az ajtót, miközben Emmát a karjaiban tartotta. A fiatal házasok egymást ölelgetve, csókolgatva estek be a házba, amikor Justin megbotlott a küszöbön.

Mindketten elég csúnyán megütötték magukat.

– Jól vagy? – kérdezte Justin, miközben feltérdelt földön fekvő hitvese mellé.

– Milyen férfi az ilyen, aki néhány óra házasság után máris fájdalmat okoz a feleségének? – kérdezett vissza Emma.

– Bocsáss meg! – kérte Justin.

Emma szája gyanúsan felfelé görbült, miközben magához húzta férjét. Jó darabig a padlón fekve hancúroztak, amikor aztán Justin gyengéden véget vetett a bohóságnak, és bevitte Emmát a hálószobába.

– Biztosan nem ütötted meg magad nagyon?

– Nem. Hidd el, holnapra kutya bajom lesz. Erről jut eszembe, nézzük meg Maryt és a kiskutyáit.

Amy a szalon egy félreeső részén rendezett be a kutyák számára egy kis lakhelyet. Egy nagy kosárban feküdtek mindannyian. Mary összegömbölyödött és négy kicsinye szorosan odabújt hozzá, így melengették egymást. Már aludtak.

– Csodálom, hogy senkit sem ébresztettünk fel – mosolyodott el Emma. – Még Amy sem riadt fel, pedig biztosan nagy zajt csaptunk.

– Talán Amy csak megajándékozott minket egy nászéjszakával, amikor senki sem zavarhat – vetette fel Justin.

– Vagy egyszerűen csak még mindig Johnnal van – gondolta tovább Emma. – Miután gratuláltak nekünk, Amy azt mondta, hogy hazajön rendbe tenni a házat. John pedig rögtön ugrott, hogy elhozhassa őt. Csakhogy Johnt sem láttuk azóta.

Emma és Justin néhány napig élvezték a gondtalan házas élet örömeit, majd Amyvel együtt elkezdték a karácsonyi készülődést. Habár a ház szinte ragyogott a tisztaságtól, Emma mégis sokat sürgölődött. Nem akarta, hogy a rend már-már kínossá váljon, hanem egy valóban meghitt környezetet akart teremteni. Karácsony estére ugyanis a Thompson családot várták vendégségbe. No és persze Mr. Spencert Fionával együtt. Utóbbiak ismét Lord Thompson vendégszeretetét élvezték, aki ragaszkodott ahhoz, hogy amíg a kiválasztott házba nem tudnak beköltözni, náluk lakjanak.

Emma és Amy már napokkal az ünnep előtt sütésbe fogtak. Emma rájött, hogy a süteményekhez egyelőre cseppet sem ért, de a lelkesedése mégsem lankadt, Amy pedig türelmesen avatta be őt a konyhaművészet rejtelmeibe. Emma ezúttal nem a festékkel maszatolta össze magát, hanem csupa liszt lett. Az eredmény mégis megérte a fáradozást. A szemet és az orrot már az elkészülés pillanatában rabul ejtette a sok-sok különféle desszert. Justin nem tudta megállni, hogy egy kis aszalt gyümölccsel ízesített süteményt ne teszteljen az ízlelőbimbóival is.

A legnagyobb felhajtást talán mégiscsak a karácsonyfa állítása okozta. Justin John segítségével vágott ki egy formás fenyőfát, amelyet aztán a két férfi egy kissé ügyes-bajosan helyezett el a szalonban. Justin beszerzett néhány karcolást, de amikor a fa végre stabilan és egyenesen állt a helyén, megkönnyebbülten mosolygott Emmára. John akkor már valahol messze járt Amyvel, így a fiatal házasok kettesben maradhattak egy rövid időre. Boldogan díszítették fel a magas fenyőt. Üvegdíszek, almák, apró, színes papírokba csomagolt édességek és gyertyák kerültek az ágakra. Miután Emma feltette a csillag formájú csúcsdíszt, a padlóra huppanva élvezték az ünneplőbe öltözött szoba látványát. Rövid időre az ifjú anyuka, Mary is csatlakozott hozzájuk, majd némi simogatás után visszakuporodott a kölykei mellé, akik valószínűleg máris hiányolták őt.