Negyedik fejezet - A születésnapi parti

Robert kedves, ám túlságosan is visszafogott lánynak vélte Fionát. Elvárták, hogy vele töltse az idejét, pedig a húga, Emma sokkal inkább felkeltette az érdeklődését. Emma élénkebb és játékosabb teremtés volt és Robertnek tetszett a lány bohém művész stílusa. Hiába tartott Fionával az oldalán az istállók felé, a tekintete Emmán akadt meg, aki szorgalmasan festegetett, miközben a kutyája mellette heverészett a fűben. Robert irigykedve látta, amint Justin lépett oda a lányhoz, valamit mondott neki, mire Emma vidáman felnevetett.

Az istállóhoz érve Fiona kiválasztotta a lovat, akinek a hátán be akarta barangolni a vidéket. Robert segített a kissé bátortalan Fionának felkapaszkodni a nyeregbe.

– Kényelmesen ül, kisasszony?

– Igen, köszönöm.

Robert maga is nyeregbe pattant, majd lassú léptekkel indultak el a kis patak felé, amely a birtok határában csörgedezett.

– Mikor tanult meg lovagolni? – kérdezte Robert, nem lévén jobb ötlete a beszédtémára.

Kép forrása: Pixabay.com

– Csak nemrég – vallotta be Fiona. – Kiskorunkban egy pónin tanulgattunk Emmával. De én leestem, és aztán hosszú évekig nem próbálkoztam ismét.

– Pedig remekül lovagol – próbálta őt bátorítani Robert.

Fiona valóban nagyon feszesen ült a nyeregben, látszott rajta, hogy azon igyekszik, mindent úgy csináljon, ahogyan azt tanították neki. Robert megjegyzésétől pedig azonnal elpirult.

– Errefelé nagy hagyománya van a lóversenyeknek. Ha van egy-egy nagyobb összejövetel, akkor szinte biztosan szerveznek versenyt – mesélte Robert. – Habár Carolinnel a házi versenyeket is tökélyre fejlesztettük. A nővérem nagyon kemény ellenfél tud lenni.

– Vele valóban nehéz lehet versenyre kelni – értett egyet Fiona.

Robert úgy vélte, a lány már nem csupán a lovaglásra értette a kijelentést. Nyilván úgy érezte, hogy a ház kisasszonyának nehéz lehet megfelelni.

Robert látta, hogy Emma a ház minden tagjával igyekszik barátságos lenni. Megnyerte magának az idős Ladyt éppúgy, ahogyan a személyzet tagjait is. Ám Robert azt is észrevette, hogy Emma leginkább mégis Justin társaságát keresi. Ezt egyáltalán nem tartotta illőnek, és nem értette, hogy ez a többieknek miért nem szúr éppúgy szemet, mint neki.

Egy alkalommal Emma éppen Justinnak mutatta meg mappába rendezett festményeit a ház hátsóbejáratánál álló padon üldögélve, amikor Robert odalépett hozzájuk. Emma és Justin elmélyülten beszélgettek, észre sem vették a közeledő Robertet, csak amikor figyelemfelkeltően köhintett egyet.

Justin azonnal felállt, majd gyorsan elsietett, hogy teljesítse Robert kívánságát. Robert azzal bízta meg, hogy értesítse Mr. Jonest, mert beszélni szeretne vele. Ez persze nem volt igaz, de hirtelen semmi jobb ötlettel nem tudott előállni.

Emma kedvesen rámosolygott Robertre, akinek haragja már csak Justinra irányult.

– Tudok valamiben segíteni? – kérdezte a lány.

– Szívesen megnézném a festményeit.

– Megtisztel, hogy kíváncsi rájuk – felelte Emma.

– Talán valamivel többet értek a művészetekhez, mint Mr. Brooke.

– Számomra az a jóérzés, hogy festhetek. Ha valakinek tetszik, amit csinálok, az természetesen jól esik. Ám a dicséret éppoly értékes számomra egy paraszttól, mint egy műelemzőtől – mondta Emma, miközben Robert előtt is felfedte a mappája tartalmát.

– Az egyetemi éveim alatt volt alkalmam meglátni, hogy ki a tehetséges művész. És ez a hajlam önben is megvan, kisasszony.

– Köszönöm.

– Lesz egy... – próbált témát váltani Robert. – Egy táncmulatság, Lady Asher rendezésében. Valójában a fia nagykorúságának tiszteletére, de minden fontos embert szívesen látnak. Arra gondoltam, hogy ön is velünk tarthatna, kisasszony.

– Ön nyilván Fiona partnere lesz. Azt hiszem, én csupán felesleges tagja lennék a színes társaságnak. Talán inkább itt maradok, és...

– Nem lenne kellően színes a társaság, ha ön nem venne részt a partin. Szeret táncolni?

– Igen, azt nagyon szeretek.

– Akkor nem fogadhatok el ellenvetést. Különben sem helyes, ha egy ifjú hölgy, egész este csupán egy férfival táncol. A nővérét biztosan sokan felkérik majd. Én pedig felkérhetem önt.

– Nos, nyilván még elhangzik a vacsorán is az invitálás. Addig még van időm megfontolni. Bocsásson meg, de Mary már nagyon hiányol. Önnek pedig Mr. Jonessal van megbeszélni valója – intett Emma fejével a közelgő főkomornyik felé, majd a hóna alá csapta a mappáját és Maryvel együtt elsietett.

Néhány nappal később Caroline, Fiona és Robert felkerekedtek, hogy eleget tegyenek Lady Asher meghívásának. Végül Robert unszolására Emma is velük tartott. Éppen akkor jelent meg csinosan felöltözve, amikor Caroline már az ajtó előtt állva sürgette az indulást. Emma cinkosan összenézett Lucyvel, akinek a segítségével sikerült gyorsan és titokban összekészülődnie, miután meggondolta magát. Caroline nem tudta elrejteni irigy meglepetését. Emma érezte, hogy Caroline vetélytársat lát benne, ám ez a tény inkább csak mulattatta.

Kép forrása: Dreamstime.com

A születésnapi partit az özvegy Lady Asher hatalmas házának parkjában tartották. A nap ellen a felállított pavilonok nyújtottak védelmet. Itt szolgálták fel a különböző finomságokat, az emeletes tortát és itt alakították ki a táncteret is. Az ünnepelt, Albert Asher feladata volt, hogy felszeletelje a tortát. Amikor megbirkózott a feladattal, kis tányérokban szétosztották az édességet.

Emma egy kissé feszélyezve érezte magát, hiszen bármerre fordult, mindenfelé ismeretlen arcokat pillantott meg. Ám tudta, hogy Fiona is hasonlóan érez, hiába áll ott mellette Robert készen arra, hogy felkérje őt táncolni.

– A nővéred nagyon kimért tud lenni – jegyezte meg Caroline, amikor Fiona és Robert csatlakoztak a táncoló párokhoz. – De legalább alakítható.

Emmának nem volt alkalma válaszolni, mert hirtelen az ifjú Mr. Asher termett előttük. Caroline kihúzta magát és felöltötte elbűvölő mosolyát, amelyet a gazdag örökösnek szánt. Csakhogy Albert Emma felé fordult:

– Szabad egy táncra, kisasszony? – nyújtotta a kezét, amelyet Emma el is fogadott.

– Igen, természetesen.

Emmának jól esett látni Caroline elképedését. Albert egyébként egész tánc közben szinte csak egy helyben toporgott, ám mégis úgy kapkodta a levegőt, mintha valami megerőltető tornamutatványt hajtana végre. Ráadásul majdnem egy fejjel alacsonyabb volt Emmánál, aki számára így már nem is bizonyult annyira kellemesnek a tánc.

– Remélem, jól mulattál a kis törpével – jegyezte meg Caroline, amikor Emma visszatért a táncparkettről.

– Igen, remek volt – felelte Emma és belekortyolt egy hideg üdítőbe.

Nem akart elégtételt adni Caroline-nak.

– De azt hiszem, magad is megtapasztalhatod, hogy Albert milyen remek táncos – vágott aztán vissza, amikor látta, hogy a fiú ismét feléjük veszi az irányt.

Ő azonban gyorsan elsietett, hogy biztos lehessen abban, ezúttal Caroline lesz Mr. Asher kiszemeltje. Persze enyhe bűntudat motoszkált benne, amiért Alberten köszörülték a nyelvüket Caroline-nal. De Emma megnyugtatta magát, hogy ezt nem a fiú iránti rosszindulatból tette, hanem azért, hogy visszabökjön Caroline-nak.

Emma nem maradt sokáig táncpartner nélkül, mert hamarosan megjelent mellette Robert, aki felkérte őt nem csak egy, hanem rögtön három táncra is.

Emma sokkal jobban élvezte a mulatságot Roberttel, habár azt kívánta, hogy bárcsak inkább Fiona lenne az ő helyében.