Harmadik fejezet - Cigánykerekek

Emma már korán reggel felkelt, és lement a ház elé, ahol felállította a festőállványát. Szépen sütött a nap, csak néha vonult át egy-egy lusta felhő az égen. Emma szerette volna megragadni ezeket a pillanatokat.

Még nem dolgozott túlságosan régóta, amikor lépteket hallott közeledni maga mögött. Óvatosan letakarta félkész művét.

– Jó reggelt, kisasszony! – köszöntötte őt Justin.

– Eljött a reggeli ideje? – kérdezte Emma, aki szívesebben maradt volna a festménye mellett, ám nem akart udvariatlanul lemaradni a családi étkezésről.

Kép forrása: Pixabay.com

– Igen. De azért vállaltam magamra, hogy szóljak önnek, kisasszony...

– Miért? – kérdezte Emma, mikor Justin elhallgatott.

– Azt hiszem, ideje lenne rendesen bemutatkoznom.

Emma elmosolyodott.

– Igen, ebben egyetértünk.

– Justin Brooke vagyok.

– Megtisztelő, hogy elárulta a nevét.

– Bocsásson meg az udvariatlanságomért.

– Figyelmeztetem, hogy nagyon nehezen lehet kiengesztelni engem.

– És mégis, mivel érdemes próbálkoznom? Hiszen mégis szeretném megpróbálni.

– Lássuk csak! – töprengett játékosan Emma, miközben elrendezte a festékes készletét, majd elindult a ház felé. – Talán kezdetnek megteszi, ha bemutat néhány cigánykereket.

– Azt hiszem, ezzel nem lesz semmi probléma – kacsintott Justin.

– Vigyázzon, hiszen ez még csak a kezdet. Amint lesz némi szabad ideje, behajtom az első feladatot.

– Rendben. De szeretnék én is kérni valamit.

– Nocsak? De hiszen, önnek kell kiengesztelnie engem.

– Valóban. Csakhogy a lepel alá magam is be tudok tekinteni, hogy megnézzem, milyen szépet festett. Nem kellene tehát kérnem, de mégis azt hiszem, úgy lenne helyes, ha a kisasszony mutatná meg.

– Na jó, talán lehet róla szó, miután bemutatta a cigánykerekeket. Attól függ, hogyan sikerült a mutatványa.

A személyzet tagjai vacsora közben szerették megtárgyalni az őket foglalkoztató kérdéseket. Ezúttal a néhány napja a házban vendégeskedő Spencer családról beszélgettek. A legtöbben azt az álláspontot képviselték, hogy Mr. Spencer nagyon kedves és humoros ember, a lányok pedig barátságosak, habár Emma sokkal cserfesebb Fionánál, aki inkább szeret visszahúzódni a maga világába.

– Gondolom, neked eszed ágában sincs leereszkedni közénk, és elmondani a véleményed – jegyezte meg Anne, a konyhalány Justinnak, aki alig szólt hozzá az esti beszélgetéshez.

– Nyilván rosszul esik a számodra, hogy közülünk te vagy az, aki még csupán egyszer találkozott velük. Amikor első napon megérkeztek.

– Csak kíváncsi voltam. Neked viszont az esik rosszul, hogy nem közéjük tartozol.

– Azt javaslom, még most hagyják ezt abba. Felesleges vitatkozni – szólt közbe Mrs. Tanner, majd szigorú pillantást vetett először Justinra, majd Anne-re.

– De ez az igazság. Ő lenéz minket, mert azt hiszi, hogy különb nálunk. Csak tudnám, hogy miért – fakadt ki Anne, majd dühösen az asztalhoz csapta az evőeszközeit, felállt és kiviharzott a konyhából.

A társaság ezután csendesen étkezett tovább. Anne kirohanása mindenkit összezavart egy kicsit. Miután a vacsorának vége szakadt, Lucy segített Mrs. Brownnak leszedni az asztalt. Ekkor már egyedül Justin maradt az étkezőben. Mr. Jones újságját nézegette.

– Anne-nek igaza van? – kérdezte Lucy Justint, amikor Mrs. Brown éppen a szomszédos konyhában tevékenykedett.

– Mindenki így gondolja – vont vállat Justin. – Unom már, hogy mindig én vagyok a fekete bárány. Pedig még csak nem is kiabáltam, és nem is az enyém volt az utolsó szó.

– Sajnálom.

– Mit sajnálsz? Neked nem kell semmit sem sajnálnod.

– Azt sajnálom, hogy nem vagy elégedett.

– Azért teszel így, mert te is úgy gondolod, hogy nem változtathatsz a helyzeteden.

– Justin, nekem egyszerű vágyaim vannak.

Mindketten lehajtották a fejüket és ahogy Lucy, úgy Justin is szinte látta maga előtt a lány szerény, de boldogságot hozó elképzeléseit. Egy kis házikót, egy férjet és gyermekeket.

– Csak szeretném, ha szeretnének – jegyezte meg Lucy.

– Én is ezt akarom – mondta Justin.

A két fiatal arra ocsúdott fel, hogy Mrs. Brown megköszörülte a torkát. Lucy kissé elpirult, hiszen nem tudhatta, hogy vajon a szakácsnő mennyi ideje állt a küszöbön. Gyorsan letörölte az asztalt, majd elsietett.

Justinnak néhány nappal később adódott rá alkalma, hogy ebéd után kiszökjön egy kicsit Emmához, aki akár csak az előző alkalommal, ezúttal is a festéssel volt elfoglalva. Csakhogy most észre sem vette a halkan felé közeledő inast.

Justin megköszörülte a torkát, mire Emma ijedten fordult hátra.

– Kis híján elrontottam maga miatt a festményemet.

– Bocsánat. Az igazán nagy kár lett volna, hiszen nagyon… – Justin nem akarta azt mondani, hogy szép.

Persze Emma képe valóban szép volt, Justin mégis úgy gondolta, hogy ennél valamivel eredetibb bókot kellene kitalálnia. Amiből a lány tényleg érezhetné, hogy neki őszintén tetszik a festmény, amely hűen visszatükrözte az előttük elterülő tájat.

Emma csak mosolygott, miközben Justin kereste a megfelelő szavakat.

– Ön nagyon tehetséges, kisasszony – mondta végül.

– Köszönöm. Azt nem állíthatom, hogy egyet is értek, de azért hálás vagyok, ha valóban így gondolja.

– Biztosíthatom róla, hogy csakugyan így van.

– Akkor most hadd lássam azokat a bizonyos cigánykerekeket! – bíztatta Emma Justint. – Hiszen amennyiben nem fizet a mutatványával, úgy nincs is joga megnézni a képeimet.

– Milyen szigorú a kisasszony!

– Feltétlenül be kell váltania az ígéretét!

– Rendben. De nem szeretnék mindenki előtt bohóckodni, talán inkább sétáljunk egy kicsit arrébb – indítványozta Justin.

Emma beleegyezően bólintott és el is indultak a park egy olyan szakasza felé, amelyre a házból nem lehetett olyan könnyedén oda látni. Justin levetette a cipőjét, majd a zakóját.

– Adja csak, majd vigyázok rá – nyújtotta a kezét Emma a ruhadarabért.

– Most figyeljen, hiszen ilyen látványban még nem lehetett része! – figyelmeztette a lányt Justin.

Könnyed mozdulattal elrugaszkodott a földtől és három cigánykereket vetett rögtön egymás után. Amikor befejezte egy kicsit tántorgó meghajlást tett Emma felé.

– Bravó! – nevetett a lány. – A cirkuszi világ nagy veszteséget él át, hogy nem a nagyérdemű előtt parádézik.