2017. október 28., szombat

Élni nélküle

A mindenszentek ünnepéhez és a halottak napjához közeledve valószínűleg mindannyian többet gondolunk elhunyt szeretteinkre. Az év összes napján hiányoznak, mégis ez a pár nap a megemlékezés időszaka.

Az idei évben az Élő Irodalom – Élő Könyv Műhelynek köszönhetően megjelent az Élni nélküle címet viselő két kötetes antológia. Az egyikben versek, a másikban novellák segítségével emlékeznek meg a szerzők szeretteikről.



Az a megtiszteltetés ért, hogy a második kötetben a Tiszta, fehér lap című novellám is helyet kapott. Ebből hoztam egy kis részletet:

„Születésünkkor mindannyian kapunk egy tiszta, sima, fehér és üres lapot. Ha öröm köszönt az életünkbe, a lap megtelik színekkel. Amikor pusztítjuk magunkat, akkor a lapon barázdák, redők keletkeznek. Valahányszor valamilyen nagy fájdalom ér bennünket, a lap helyenként összegyűrődik. Amikor túllépünk ezeken a fájdalmakon, akkor a lap valamelyest, talán majdnem teljesen kisimul. Ha valaki meghal, aki közel állt hozzánk, akkor a papírból leszakad egy darab, ami örökre elvész.”

Bővebb információ és könyvrendelés: http://mairodalma.hu/cs_elninelkule.html

2017. március 18., szombat

Történetem a Wattpadon



Még a tavalyi év végén tévedtem a Wattpadra, ahol rögtön rá is bukkantam egy olyan történetre, amelyet szívesen olvastam végig. Aztán a végéhez érve, úgy éreztem, hogy talán én magam is regisztrálok és megosztom egy írásomat. Így történt, hogy A levendulakék ég alatt című, még írás alatt álló kisregényemet elkezdtem feltölteni az oldalra:






„– Nagyon jól illik a ruhája a szeme színéhez – jegyezte meg Edmond. – És persze a nevéhez szintén.
– Köszönöm – mosolyodott el Levander. – Szeretem a levendula színét és magát a növényt még inkább. Otthon a hátsó kertünket valóságos levendula ültetvénnyé változtattam. Nyár elején minden csupa kékeslila. Az illat pedig varázslatos.
– Számomra az a varázslatos, ha a szemébe nézek. Egy csodálatos levendula ültetvényt látok benne.
Levander erre a kijelentésre, azonnal lesütötte a szemét és még a tánclépést is elvétette.
– Nézzen fel, kisasszony! Hiszen nagyon szép a szeme! – mivel Levander továbbra is lefelé nézett, Edmond folytatta: – Igazán különleges. A kék és a lila olyan keveréke, amely csak nagy ritkán jelenik meg az íriszben.
– A családi legenda szerint miután megszülettem, apám belenézett a szemembe, és a levendula jutott róla az eszébe, így kaptam a nevem – mondta Levender, amikor végre felpillantott Edmondra.”