Még a tavalyi év végén tévedtem a Wattpadra, ahol
rögtön rá is bukkantam egy olyan történetre, amelyet szívesen olvastam végig.
Aztán a végéhez érve, úgy éreztem, hogy talán én magam is regisztrálok és
megosztom egy írásomat. Így történt, hogy A levendulakék ég alatt című, még
írás alatt álló kisregényemet elkezdtem feltölteni az oldalra:
„–
Nagyon jól illik a ruhája a szeme színéhez – jegyezte meg Edmond. – És persze a
nevéhez szintén.
–
Köszönöm – mosolyodott el Levander. – Szeretem a levendula színét és magát a
növényt még inkább. Otthon a hátsó kertünket valóságos levendula ültetvénnyé
változtattam. Nyár elején minden csupa kékeslila. Az illat pedig varázslatos.
–
Számomra az a varázslatos, ha a szemébe nézek. Egy csodálatos levendula
ültetvényt látok benne.
Levander
erre a kijelentésre, azonnal lesütötte a szemét és még a tánclépést is elvétette.
–
Nézzen fel, kisasszony! Hiszen nagyon szép a szeme! – mivel Levander továbbra
is lefelé nézett, Edmond folytatta: – Igazán különleges. A kék és a lila olyan
keveréke, amely csak nagy ritkán jelenik meg az íriszben.
–
A családi legenda szerint miután megszülettem, apám belenézett a szemembe, és a
levendula jutott róla az eszébe, így kaptam a nevem – mondta Levender, amikor
végre felpillantott Edmondra.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése